Azért kezdek bele, mert mostanában majd' minden beszélgetésben előjön a karácsonyi ajándékozás problémája... konkrétan, hogy mit kapjon egy gyerek, akinek mindene megvan, (főleg, ha több nagyobb tesó is van) fontos-e egyáltalán a csomag kibontogatása (értem ez alatt, hogy nem lehetne-e arra "nevelni", hogy a karácsonyban valami egészen más a lényeg - egyénileg eldöntendő kérdés, nem célozgatás:), illetve, hogy vajon mit tehetünk, ha a gyerek a reklámokat, szupermarket kínálatát, katalógusokat, reklámújságokat látva MINDENT, AZONNAL meg akar vetetni.
Előbb a második kérdésre térek ki. Ha ismeritek a "Beszélj úgy..." könyvet (hehe), akkor biztosan emlékeztek a képzeletben teljesítés módszerére. Amikor valójában nem kapja meg amit kér, de megengedem, hogy játszon a gondolattal, beszállok én is a játékba, fokozzuk és viccet csinálunk belőle. És ennyi nagyon sokszor éppen elég, hogy nem vesszük el a réményt:)
Ám néha azért ennél több kell. Erre jó a lista. Nálunk folyamatosan van lista a hűtőn, most karácsonyra, majd szülinapra, húsvétra stb. Pár hónap van köztük, ami nem kevés, de nem is sok... A lényege a dologonak, hogy amikor a lányom meglát valamit, amit nagyon szeretne (ez lehet egy komplett vonatpálya de egy doboz csoki is), akkor nem vesszük meg azonnal, hanem felírjuk a listára. Néha visszaolvasom a listát, olyankor van "húúúúú" meg "háááá" meg "ez mégsem olyan fontos" és "jaj tényleg, ezt el is felejtettem". Hogy melyiket kapja meg végül, az kb az anyagi lehetőségeinken és azon múlik, hogy az 1-2 hónap alatt látom-e hogy kitartóan vágyott-e rá. Ezzel a listára írós módszerrel még SOHA nem fordult elő áruházi hiszti.
Aki ezt kipróbálja, érdemes az elején tisztázni, hogy nem kap meg automatikusan mindent a listáról és hogy csak a nagyon vágyott dolgok kerüljenek fel. Nálunk volt ebből félreértés:)
Eddig volt a beszéljúgyos rész, innentől a magánvéleményem.
Jöjjön hát az áruház. Két hete (november közepétől) nem viszem a gyerekeket az áruházba. Nem azért, mert könnyen kivitelezem... a férjem éjjel-nappal dolgozik, előfordul, hogy elfogy itthon hirtelen valami, nincs nagyszülő, aki bevásárol, szóval nem éppen kényelmi helyzet. Viszont megoldom (egyszer egész délelőtt nem ittam kávét... és ez nálam hatalmas dolog ám, szóval áldozatos egy terv ez:), mert ....
annyira, de annyira illúziórombolónak tartom, hogy tele minden Mikulással, hogy mikor majd csomagot kap, akkor hol a varázs? Én nem akarom, hogy azt gondolja, hogy a Mikulás a Tescoban vásárol, mert ott látta hegyekben azokat a csokikat. És szaloncukor meg karácsonyfadísz? Hát hogyan hozhatja így az angyalka a fát??? Ő is a Tescoból?
Szóval inkább elbattyogok a zöldségeshez, közösségi bevásárlással szerzek ételt (egyébként is), megkérem a férjem, hogy éjjel, hazafelé menjen el a boltba vagy ha otthon van, akkor egyedül megyek, vagy másik anyukával felváltva járunk (amíg ő beszalad én kint játszom az összes gyerekkel). Így nem látják meg a sok vacak játékot sem, amit elkezdhet kunyerálni, amivel egyszer, ha játszana... így kikerülhetem a gyerekem karácsonyi agymosását is.
És megmarad az izgalmas várakozás, ami a legjobb az egészben.
Minden este mesélek az ágyban, hogy milyen lesz a karácsony este, hogy hozza az angyalka a fát, díszeket.
És tudom, már elkezdődött az adventi időszak, de azért mondom, hogy milyen szuper lehetőséget találtam tavaly, amit biztosan évekig fogunk használni: adventi mesekalendárium, mely 24 igen rövid, folytatásos mesét és kis csomagot tartalmaz. Van egy színpad (nekünk most egy erdő), minden nap érkezik egy szereplő... gubacsmanók, cinkék, Télapó, aranycsiga, Téltündér vagy éppen kellékek, mint hópehely, méz vagy karácsonyfadísz. Ezek vannak az adventi naptárban reggel. Semmi csoki vagy párszáz forintos ajándék. Ma például madáreleség volt.... leírhatatlan örömöt okozott:)
És ennek is van szertartása, felkelés után halkan lejövünk, megkeressük, melyik zsebben az ajándék, lekuporodunk a fotelbe, kibontjuk, feltesszük a színpadra és összebújva olvassuk a mesét. Hajnalban kelünk azóta...... de annyira jó. Kedvcsinálónak meséltem el ezt.
És ennek is van szertartása, felkelés után halkan lejövünk, megkeressük, melyik zsebben az ajándék, lekuporodunk a fotelbe, kibontjuk, feltesszük a színpadra és összebújva olvassuk a mesét. Hajnalban kelünk azóta...... de annyira jó. Kedvcsinálónak meséltem el ezt.
A mesekalendárium elérhető itt: http://adventikalendarium.
Szia,
VálaszTörlésÉn a magam részéről úgy oldottam meg a dolgot a bevásárlásoknál (és az én gyerekeimnél Jézuska, Nyuszi, Télapó, Fogtündér, stb. ügyben hamarabb felvilágosított és ezt nagy magabiztossággal elmesélő gyerekkel szemben is jó), hogy akik nem hisznek Bennük, azoknak bizony a szülei kell, hogy megvegyék az ajándékokat. Nagyon szoktam sajnálni ezeket a szülőket, meg a gyerekeket is, hogy mennyivel jobb lenne, ha elhinnék , mert akkor menne hozzájuk ez a sok jófej lény. :) Emellett igyekszem olyasmit adni nekik, ami nem láthatnak a boltokban a karácsonyi díszítés koronájaként. :)
Üdv, kellemes ünnepeket